holnaptól nyári szünet

vagyis ma délutántól. a gyerekek ma már tényleg alig tudták összeszedni magukat reggel, nem csodálom. még jó, hogy jött egy kis lehűlés.
holnaptól átrendeződik kicsit a napirend. igazándiból egy valamit nem szeretnék, a látványos unatkozást. vannak ötletek, hogy miket kreatívkodjunk, jó lenne mindig beütemezni egy kis olvasást, írást, szeretném, ha főzőcskéznénk közösen és a házimunkából is kivehetnék a részüket, különösen a nappali rendbetételével, ahol jól összegyűlt a mindenféle rajz, mütyűrtenger.

most egy ideig nem akarok uzsis dobozt, palackot, tolltartót, tesizsákot, iskolaköpenyt látni :)

Ádi ping-pong táborral indít, remélem jól leköti az energiáit és végre kedvére sportolhat nem csak 1-1 órát.

lesz több tábor is, gyerekek külön-külön és együtt, családilag is megyünk táborozni megismerkedésünk helyszínére :) 17 év után újra szárszózunk. a gyerekek jókat kuncogtak, mikor meséltük, hogy megmutatjuk a nevezetes helyeket.

székenalvós

ez lenne most a túrórudi csomagolásomon. tegnap este derült égből jött egy ijesztő jelenet, Lukács kakilt és volt benne egy kis vér. 10 perc múlva újra, akkor jóval nagyobb mennyiség. T. épp nem volt itthon. telefon, kapkodás, nem bírtam gondolkodni, sorrendet felállítani, hjajj.
T. hazajött, én próbáltam összepakolni a legszükségesebbeket. kerestük, melyik az ügyeletes kórház. a három naggyal muszáj T-nak itthon maradni, én nem vezetek egyedül, marad a taxi, amit nagyon utálok, főleg este, egyedül. ambulancia, sebészet, uh. vastagbélgyulladásnak látszik. de mitől???? a másik tipp, hogy túl sok tejterméket ettem és allergiás lett rá.
végül az éjszaka Lukácsnak nyugodtan telt, nekem borzasztóan. iszonyat fáztam a légkonditó., először egy textilpelussal, majd a kistakaróval próbáltam takarózni, mert Lukács kapott egy másikat is. és egyszerűen nem teltek a percek, órák, de ez a legkevesebb. nem lázasodott be, így délelőtt hazaengedtek. jöhet egy székletvizsgálat, ha az negatív, akkor gasztroenterológia. egyébként nagyon kedves és profi orvosokkal találkoztunk.

és ráadásnak még Ádiban is találtunk egy kullancsot délután.

kertünk

idén másodszor vonultunk ki testületileg a Kertembe.
vasárnap a templomból vettük az irányt egyenesen a liget felé, mivel ebédünk nem volt és T. hirtelen ötlettől vezérelve kérdezte, hogy mi lenne ha. menjünk, naná! jött velünk J&G is.
mindenki élvezte, gyönyörű idő, kerti sütögetés illatok, nagyon finom kaja, üldögélés, vigyorgás.

tegnap én találtam ki, hogy menjünk el a gyerekekért, hozzuk haza a motyót és irány. gyorsan bedobozoltam a hűtőben lévő epret, Lukács almapüréjét.bedobtam egy solo-t. a gyerekek görkorira/rollerre pattantak apával. én kivételesen babakocsival, mert abba pakoltunk a motyót. még egy rajzolótábla is jött bónuszban. negyed óra múlva már ott ücsörögtünk.
fagyi, limonádé, sör, kinek mi. cézár sali, almapüré. társas, bohóckodás. jajj, de jó nekünk. Lukács még szunyókált is egy kicsit, kár, hogy bömbölve ébredt, ezért én leléptem hamarabb.

Virág fotója:

félálomban

ma reggel 6.50-kor ébredtünk. nem szólt az ébresztő egyikünknél sem, vagy szólt :D
nem nagyon paráztattuk magunkat, elkezdtem kipakolni a hűtőből a szokásos reggelihez és tízórai készítéshez való dolgokat. egyszer csak azt érzem, hogy valami ráesett a lábamra és nagyon fáj. hát egy jó nehéz tányérunk, élével rá az egyik érre, meg ínra a nagylábujjamnál. király. 2 perc múlva újra megnézem, az ér totál felpúposodva, bedagadva. király. alig bírok lépni. hihetetlenül lúzer vagyok.

ismét(lés)

majdnem írtam egy posztot a hordozásról, hogy mennyire élvezem. mert ma is olyan jó volt, hogy mentünk egy kört a kerületben, gyönyörű napsütésben, voltunk postán, boltban, turiban, piacon. elaludt, felébredt, nézegetett, elaludt :)
szóval gyanús volt, mintha.. ezért rákerestem és két hete írtam erről. de akár mindennap le tudnám írni :)

rejtélyes betegség

sokféle betegséggel találkoztunk már, amióta gyerekeket nevelünk, a négy gyerek rákényszerített, hogy kiműveljem magam gyermekgyógyászatból, de úgy látszik van még mit tanulni. Ádi tavalyi hasfájós kálváriája után most Simon tartogatott némi fejtörést számunkra. a legrosszabb, amikor tanácstalanul nézünk egymásra, mi szülők, hogy vajon kamu a betegség, vagy vegyük komolyan.
vasárnap este Simon sűrűbben járt vécére, és megemlítette, mintha kicsit csípne. volt már ilyen, gondoltam várjuk ki, mi lesz éjszaka. nem volt kimászkálás, elküldtem suliba. fél óra múlva hívtak, hogy menjek érte, mert percenként jár ki. itthon csináltam egy kamillás zsurlófüves ülőfürdőt, délután még egyet és mondhatni, megszűntek a panaszok. orvoshoz nem mentünk, mondván, ha segít az ülőfürdő, akkor minek fussunk még köröket vizeletvizsgálattal. a biztonság kedvéért keddre még itthon tartottam. nagyon jól érezte magát itthon. és néha megkérdezte, hogy holnap már menni kell iskolába??
szerda reggel állnak az ajtóban, táska a háton, erre újra elkezdi, hogy pisilni kell, majd egy perc múlva újra és újra és újra. hát kiborultam, hogy akkor most mi vaaan? aki fel van fázva, az nem alussza végig az éjszakát és előző nap nem megy összesen 5x pisilni.
másodpercek alatt újratervezés. még jó, hogy van egy rugalmas férjem, aki elvitte a többieket suliba, majd közölte, hogy akkor itthonról dolgozik, én meg leszaladtam Simonnal dokihoz. dokinéni csak mosolygott, majd írt egy beutalót vizeletvizsgálatra.
érdekes módon, szerdán sem volt semmi gond, ha éppen nem kellett elindulni valahová, akkor rögtön jött az inger. pl. amikor elindultunk az eredményekért, kiléptünk a liftből és visszaszaladt a másodikra, hogy megy haza pisilni. majd az utcán nekiállt visítani, hogy bepisileeeeek. persze az eredmény negatív, mily meglepő.
aztán elmentünk együtt az év végi műsorra, ahová nem akart beállni az osztálytársak közé. (lehet, hogy ez volt a háttérben??)
ma reggel bepróbálkozott, majd felvette a táskát és elment iskolába. azt hiszem nagyon év vége van és elfáradt. nem szokott ő ilyet. csak olyan nehéz, hogy ilyenkor mi a jó reakció. nyilván komolyan veszem, aztán kiderült, hogy átvertek.
egyébként, amíg elvittem reggel a mintát vizsgálatra, kiporszívózta a két nagy szobát (teljesen saját ötlet volt) és alig várta, hogy hazaérjek és örüljek. na hát ilyen az én kicsi fiam. :) dolgozott a lelkiismeret furdancs?!
egyébként is lebukott, mikor megkérdeztem, hogy menjünk e fagyizni, vagy nem tudja visszatartani addig. no akkor próbált komoly arccal válaszolni, de egy óvatlan pillanatban kicsit mosolyra húzódott a szája széle :D

szabadultunk

az úgy volt, hogy karácsonyra kaptunk a tesóimtól egy kupont egy játékra. direkt ilyen ajándékot vettek, hogy mozduljunk ki a gyerekek mellől. még arra is odafigyeltek, hogy közel legyen és beleférjen a két etetés közti időszakba.
a múlt héten váltottuk be. öten mentünk, Ádit is vittük, amitől nagyon-nagyon boldog volt, hisz ez egy igazi felnőttes esti program volt.
zseniálisan jó program, nagyon jól szórakoztunk. mondtam is utána a tesóimnak, hogy igazán telitalálat volt ez az ajándék. majd kapnak ők is :D

többet nem árulok el róla. mi 48 perc alatt kijutottunk, így teljes volt az öröm.