november 23.

hajnali 2 óra 33 perc. 3430 gramm, 53 cm. gyönyörű fekete hajú kisfiunk született :)

a keddi "majdnem szülés" után nagyon csalódott voltam, pénteken már itt is jeleztem, hogy menőkém van. a gyerekek délután elutaztak Nagyiékhoz. Mi elmentünk moziba, utána még bevásárolni is :) aztán éjfélkor végre elindulhattunk.

9 éve is mozi után, 7 éve étterem után mehettünk szülni :) hála Istennek, hogy mindig volt még egy kis időnk kettesben, nem kellett izgulnunk, hogy ideér-e valaki vigyázni a többiekre, volt idő összekészülődni, kicsit befelé figyelni.

megírom majd hosszabban, csak mindig várok az ihletre, meg a csöndre :)

mennék már

szuggerálom, h sűrűsödjenek már. jó lenne menni. kedden már majdnem, aztán leállt.

37. hét

igen, megérkeztünk a célhoz, még át kell szakítani a célszalagot, ami mostmár jöhet bármikor :) érzem is, hogy készülődik valami.. no majd meglátjuk, doki nem akart jósolni, jól is teszi. majd jön, amikor úgy érzi, de mától szabad a pálya.

36

hát ide is eljutottunk. ma a 36. betöltött hét! a 26. heti kórházazás annyira távolinak tűnik, mintha nem is ebben az évben lett volna. mondjuk ez az egész terhesség olyan, mintha nem 9 hónap, hanem legalább két év lenne.
néha totál jól bírom és nem érzek semmit, máskor hirtelen jönnek jóslók. nagyjából megvan minden, de még semmi nincs teljesen készen. nekem még ezer terv a fejemben, befejezetlen dolgok, úgyhogy várhat még a fiatalember.
persze a tesók ezerrel bezsongva, csak én viselem kicsit nehézkesen a pörgést.
sűrűsödnek az orvosi kontrollok, ez az, amit a hátam közepére sem, de tudom, hogy kell , meg fontos, csak az utazás nem hiányzik.

fogorvosos élmény

Virikével tegnap ellátogattunk egy gyerek fogorvos nénihez, mert hipp-hopp lett egy lyuk az egyik rágófogán (nem értem, hogy tudott ilyen gyorsan kilyukadni)
mondtam Virinek, hogy meg kell mutatnunk a fogát, nehogy nagyobb baj legyen és azóta várta az időpontot. végig csacsogta az utat, míg sétáltunk odafelé. bátran beült a székbe, doktornénivel végignézték a műszereket, majd teljes bizalommal óriásira nyitotta a száját. gyorsan kifúrták, Viri egy mukkot nem szólt (én sokkal jobban izgultam :D ugyeugye a rossz beidegződések..).
és negyed óra múlva már hazafelé sétáltunk. nagyon boldog volt, hogy kapott gyurmát a fogába :) aztán megbeszéltük, hogy még nem szabad enni egy ideig, vigyázni kell a tömésre és utána is a másik oldalon kellene megrágni a vacsit.
vacsi közben egyszer csak felkiált: "Anya, én jobb szájas vagyok. mindig ezen az oldalon akarok rágni, pedig ott most nem szabad."
hát úgy nevettem. milyen ötletesek a gyerekek.

örülök, hogy semmi rossz élménye nem volt, sőt, büszkén mesélte a fiúknak itthon, hogy milyen királyság a fogászat. irigykedtek is a bátyók rendesen.

otthon

pénteken délután hazajöttem. kevés lett a hely a kórházban a kettős front után, így elengedtek. a feladat változatlan, sok-sok fekvés egészen a végéig. holnap töltöm be a 30. hetet. jó lenne még 8 hét egyben.

óriási a kontraszt a kórház és az itthoni lét között. péntek estére rettenetesen kimerültem a sok ingertől. de óriási volt az öröm. a gyerekek meglátták az ablakból, hogy itt fekszem és alig hittek a szemüknek. anya két és fél hét után hazatért :)

szokom az inzulinozást, néha kiborulok a diéta miatt, pedig eddig nem volt vele sok bajom. türelmetlen lettem sajnos, kicsit megborultam, remélem hamar túljutok ezen.

kórház

kellene már irni, 10. napja vagyok már a "szanatóriumban". egyelőre bionytalan, hogy kiengednek-e. és pont ez a bizonytalanság teszi nehézzé. próbálok derüs maradni, de nem könnyü.
a gyerekeknek nem tudunk, nem merünk mondani semmit a hazamenetelről, pedig nagyon izgatja őket...