Lulu és az ovi

A legkisebbünk is közösségbe került. no nem mintha eddig elzárva tartottuk volna a külvilágtól, de mégis egy teljesen új világba csöppent. Apa szerint innen már a nyugdíjig nincs megállás :D

lassan egy hónapja ízlelgeti az új szerepét és tegnap másodjára betegedett le. vegyesek az érzései. a kezdeti lelkesedés mára elillant és átváltott "anyahovámégy?" bizonytalansági állapotba. nem mondom, hogy épp nem egy hullámvasúton ülünk. picit nehezen viselem az érzelmi kicsapongásait. de tudom, hogy jó helyen van, így ezt próbálom sugározni felé is, hátha egyszer elhiszi :)

a tanévbe lassan belerázódunk. lassan. még nem sikerült tökéletesen megtanulnom, hogy melyik nap mi az állandó program, de májusra biztosan menni fog. a három nagy zenél, ez lett idén 'a különóra'. többet nem engedélyezünk. időben ez is bőven sok. de jó látni, hogy szeretik. és ezért mi is szívesen hozunk áldozatokat.

!

"Engedd csendben megértenem

minden, mi történik velem,

voltaképp csak áldást rejt,

Isten hibát sosem ejt."

most

"Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj."

olyan jó, hogy olyan munkát találtam, amiben csak a szemem és a kezem foglalt, de a fülem másra is nyitott, mint a gép zakatolására. ma hallgattam, figyeltem és megerősítést kaptam abban, hogy ne írjak panaszt, ne méltatlankodjak, ne a vélt/valós igazságtalanságok határozzanak meg. 
kitavaszodott. napsütés. boldogság. ez a mérleg egyik nyelve. betegség. betegség. betegség. ez a mérleg másik nyelve. nem mindenki. beosztjuk. panaszkodnék, de nem teszem. ne ezzel legyen tele ez az oldal se.

próbálok haladni, remélem kapok hozzá erőt.

újabb nagy nap

megérkezett a legifjabb családtag, öcsikém édesapa lett :)
az egész család együtt izgulta végig a neten és telefonon felváltva.
a gyerekek nagyon örülnek, hogy újabb unokatestvérük született. Papa, illetve Apa és Anya ötszörös dédszülő/nagyszülők, mi pedig újra nagybácsi és nagynéni lettünk T-val :)

Isten hozott kicsi P!

foghíjasan

nem, senkinek nem tört ki a foga, csak egyel kevesebben vagyunk egy napig. és amikor bárki hiányzik itthonról, akkor mindig olyan fura, olyan szokatlan, olyan más. Ádám 'ottalvós' buliba ment az iskola után, mi meg fáradtan hazaballagtunk a tengernyi csomaggal.
itthon olyan idilli délután volt, hogy be kellett volna keretezni. Simon Lukáccsal játszott, Virág Apával olvasta az utolsó fejezetet a HP-ből, hogy este lehessen mozizni. (az a szabály, hogy előbb el kell olvasni, utána lehet megnézni :)
én meg tettem-vettem a konyhában, közben szólt a háttérben az R.E.M., ami régen nagy kedvencünk volt, de teljesen elfelejtettük.
tegnap este a színház után beültünk a ZING-be, és olyan jó zenék mentek. teljesen belelkesültünk, hogy ezeket a gyöngyszemeket meg kell mutatnunk a gyerekeknek. A Kispálon és a Rolling Stones-on túl is van zene :D

dzsungel

olyan volt a hét, mintha egy sűrű dzsungelből kellett volna kijutni. sok megoldandó feladat, jelenlét, észben tartás. én meg csak kaszaboltam a tennivalókat egy bozótvágóval. és tegnap eldőltem délután. sosem alszom napközben, az alvásidő egyenlő az én-idővel, vagy a háztartási feladatokkal. tegnap viszont tudatos döntést kellett hoznom, mert hátra volt még egy szülői és utána rohantunk a színházba. nem így terveztük előre. a szülői értekezletek valahogy mindig rosszkor vannak. de odaértünk, ott voltunk mindenhol.
és persze ez volt a farsang hete, plusz másik szülői hét elején, plusz bevállaltam egy próba munkát, amit szintén a héten készítettem el. és mivel napközben, Lulu mellett esélytelen komolyabb munkába belefogni, maradtak az éjszakák.

de nagy öröm, hogy a sok dolog ellenére ott lehettem a baba-mamán, kész lett a jelmez, amikorra terveztem és nem utolsó nap reggel vittem be a suliba. Simon rendkívül hálás volt és ezért minden percet megért. majd gyorsan kiszámolta, hogy hány darab jelmez elkészítése vár még rám a következő években, majd megnyugtatott, hogy ezt már igazán kibírom :D mondjuk nem panaszkodom, mert én szoktattam rá őket és még élvezem is a folyamatot, csak ne lennék ilyen utolsó pillanatos ember.

gondolat

Egy tegnap felfedezett alkotó rakta ki az alábbi idézetet. Nagyon tetszik.


"Válaszd azt az életformát és azt a feladatot, amelyben szeretőbb emberré válsz!" - Keresztes Szent János -