creep

és ha már említettem a korábbi bejegyzésben, ki is teszem az aktuális kedvencet, ami az egyik darabban is elhangzott, nem is akárhogyan.

ezt a feldolgozást most találtam és nagyon megtetszett

színház hétvége film színház könyv zene

az utóbbi hét meghatározó élményei. tél végi hangulatomhoz választva.

pénteken megnéztük A Félkegyelmű bemutatóját. Hatással volt. Emészteni kell. El is kezdtem olvasni és Radiohead-et hallgatni :)

hétvégén a karácsonyi ajándékunkat kaptuk meg egy pihenős hétvége formájában. igazi kikapcs volt, távolt a nyüzsgéstől.

hétfőn egy mozival zártuk a kimenőnket és megnéztük a Három óriásplakát Ebbing határában filmet. Nagy kedvencem Frances McDormand és Woody Harrelson. csillagos 10-es a film. Lassan, csöndben magába szippant.

kedd este spontán színházaztunk a Sógornőmmel. Mondjad, Atikám! a Pesti színházban. Nehéz megszólalni utána. "Megfacsarta ez a fiú a lelkemet.." írják róla egy kritikában. valóban lélekfacsaró, szuggesztív előadás, ami bemászik a fejekbe, szívekbe. meg kell nézni újra!

Dosztojevszkij mellé Hamlet is betársult. pár nap különbséggel kezdtem bele. Van egy hülye szokásom. nem tudok egyszerre egy könyvet olvasni. párhuzamosan futnak a szálak a kezemben és a fejemben.

és felfedeztem zenéket, végre kihasználom a spotify adta lehetőségeket és amikor tehetem a háttérben, vagy útközben a fülemben megy valami.

Volt már egy olyan évünk, amikor rengetegszer jutottunk el színházba. most újra kezdjük felfedezni a varázsát. és már most igen hosszú a listám, hogy miket szeretnék még látni a közeljövőben.

pillanat

vannak olyan snittek, amikre mindig emlékszünk, akár jó, akár rossz élmény volt.

ma délután zenét hallgatva rollereztem a zord budapesti télben. napok, vagy talán hetek óta ez a szürkeség, minimális napsütés. csak a latyak, rideg hideg, fázik minden porcikám. nem vágyom kint lenni, emberek között lenni. sokszor csak monoton rovom az utcákat, elintéznivalóim után futok egykedvűen. az emberek is morcosak, vagy üveges tekintettel bambulnak, nyomkodják a telefonjaikat
de rájöttem, hogy mennyire más ugyanez zenével. mosolygok, pedig csak annyi változott, hogy a fülemben duruzsol valami dallam, dalszöveg. közben a hideg eső, vagy hó csapódik az arcomba, folyik a könnyem a hidegtől, pedig nem sírok. örülök!
még kesztyűt sem húztam, a szétfagyott ujjaimat is érezni akartam.
kár, hogy elengedett kézzel nem lehet rollerezni, mert most azt is kipróbáltam volna.
a mai ilyen snitt volt. belevésődött a porcikáimba.

mozi

Pénteken úgy döntöttünk, hogy fél nap szabira megyünk. Amíg a gyerekek suliban, oviban, addig mi mászkáltunk kicsit, majd ebéd után beültünk egy filmre a Művészbe. Rajtunk kívül egy idősebb házaspár és két idős pesti hölgy volt a teremben. A hölgyek valószínűleg barátnők lehettek. Nem tudom hány évesek lehettek, de úgy gondolom mindketten 70 felett. Sajnos nem mindig szimpatizálok a pesti idős  korosztállyal, de ezek a hölgyek első pillanatban szimpatikusak lettek. Az öltözékük harmonikus volt, szolid smink, ápolt frizura. A film végén mögöttünk jöttek ki. Fél füllel hallottam, ahogy summázzák a filmet. "Nagyon izgi volt, pedig mi tudtuk a végét." Hát majdnem felkacagtam. Annyira tüneményesek voltak. Majd elviccelődtek, hogy hogy jönnek le a lépcsőn, ahol nincs korlát, ellenben van egy kötél, amivel a folyosót zárják le a vetítés előtt. Egyikük szellemesen megjegyezte: "Majd ezen ereszkedem le."
Valósággal irigyeltem őket. Olyan frissek, fiatalosak voltak. Bár én is így.. ha egyszer megöregszem. Nem káráltak, nem hangoskodtak, nem panaszkodtak. Valamiféle méltóság és derű sugárzott róluk.

Egyébként a film az 1980-as Wimbledoni döntőről szólt, Borg/McEnroe címmel. Nagyon tetszett. Ritkán jutunk el moziba, de akkor nagyrészt telitalálatos filmeket találunk. Legutóbb nyáron néztünk egy zseniális olasz filmet, Teljesen idegenek címmel. Azóta már sok-sok rokonukkal, ismerősünkkel megnézettük :)

kaptam..

.. a táborban.

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen – szavakkal vagy szavak nélkül – egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

csendre vágyom

mozgalmas nyarunk volt. szeretnék róla egy összefoglalót, de ahhoz szükségem lenne egy kis magányra, csöndre, ingerszegény órákra. most nem hallom a saját gondolataimat.
tegnap elkezdtük összekészíteni az iskolai pakkot. pár nap múlva lesz három felsősünk, izgalmas év lesz.

ma megláttam egy hirdetést, miszerint októberi jegyeket kezd értékesíteni az egyik belvárosi színház. egy színpompás, ködös erdő van a háttérben és meg rögtön vágyni kezdtem az őszt, amit nagyon szeretek. azzal együtt, hogy a szeptember eleje általában egy agyrém, de utána beáll a rend.

már a munkában is gyönyörű őszi színekkel dolgozom :) jó volt a szünidő, de éppen elég is, jó lesz már valami más.

holnaptól szünidő

Nem akarok fogadalmakat tenni, hogy ezen a nyáron mit fogok másképp csinálni, mint eddig. Semmi értelme, csak frusztrálna. Májusban egyszer elkapott egy pillanatnyi pánik, hogy néhány hét és 0-24-ben itthon lesznek a gyerekek. Annak ellenére kezdtem el aggódni, hogy már márciustól jöttek a jobbnál jobb tábori lehetőségek és mindenki megy legalább két helyre különböző kombinációkban. tehát a helyzet nem is olyan kétségbeejtő. Egyedül Lulu lesz itthon sokat, néha nagyizik majd kicsit.
Két hete összeállítottam a nyári naptárat is, így még inkább átlátom a logisztikát és az üresjáratokat.

Már csak a megfelelő hozzáállást kell magamba szippantani és persze szövetséget kötni a gyerekekkel, hogy kölcsönösen próbáljuk segíteni egymást és akkor egész vidám nyarunk lehet sok élménnyel és mókázással.

Néhány dolgot azért nem árt szem előtt tartani:

• főzni kell, de nem mindenáron minden nap, illetve a gyerekeket is be lehet vonni
• nem érdemes fölösleges apróságokon bepörögni! kupi van, kupi lesz, néha majd rendet rakunk :) 
• hagyni kell a gyerekeknek, hogy az egymás közötti konfliktusokat oldják meg egymás között :) (no ebben nem vagyok túl erős)
• össze kell szednem sok jó filmet, mert a nagyokkal szuper lazulós estéket lehet már tartani. ja és pop corn-t venni egy raklappal :D
• akármennyire is utálom a játszóterezést, szükség lesz rá, hogy a három fiú kimozogja magát és addig sem kütyüznek
• a délutáni alvás hasznos, de ha nem jön össze, holnap újra próbálkozunk
• az eddig kialakított napirendet jobb ha elfelejtem, semmi nem úgy lesz
• ki kell alakítanunk valamilyen rendszert a telefonozás, wii és egyéb kütyüzős időtöltésre
• olvashatnánk többet
• van némi remény a saját hobbira is, de jobb számolni vele, hogy kevés idő jut majd rá

biztosan lesz még kiegészítés, de kezdetnek ennyi is bőven elég.