legkisebbünk

lejegyzem, mielőtt jön egy újabb korszak és feledésbe merül a mostani.
amióta Lukács felállt, egészen megváltoztak a napjaink. például jóval kevesebbet alszik, és az is kiszámíthatatlan. állandóan a nyomomban van (nyilván van egy kis elszakadási para is), nyitogat, pakol, borogat. az elején Ő is borult, sokat. de nagyon gyorsan javult az egyensúlyozás.
reggel, ha felébred, megy a cd-s magnóhoz és mutogatja, h kapcsoljam be. aztán elkezd táncolni :) aztán jön a hinta. ha beleteszem, elkezd ugrálni, hogy lökjem meg. nagyon szeret ringatózni.
ha megemlítem a család többi tagját, néz az ajtó felé. amikor hazaérnek, világbajnok vigyorokkal köszönti Őket. most különösen Apáért rajong. próbálja is mondani, hogy "apa"
ha pancsit emlegetek, négykézláb "rohan" a fürdőszobához. nagyon szereti a vizet.
az evés terén nem annyira lelkes, de ebbe belejátszik a fogzás is szerintem. viszont ami nagy örömöm, hogy sokkal inkább megeszi a darabos kaját, mint a pépet. és ezzel nem kellett kínlódni, hanem észrevétlenül ráérzett.
nagyon élvezi a zenélést, állandóan üti a ritmust, vagy tapsol. élvezem, hogy ennyire zenebolond.

a napokban próbál utánozni bizonyos szavakat. például, ha rászólok, hogy "nem, nem szabad", rám néz és mondja"memem" és vigyorog. vagy amikor evés előtt imádkozunk, felénél bekapcsolódik a maga nyelvén. egyébként erre mindig felkapta a fejét még bőgés közben is. nézte, hogy miért beszélünk egyszerre mind.

és ő is olyan háztartás bubus, mint a többiek - legalábbis ebben a korszakukban a nagyok is lelkesedtek - kedvenc játék a porszívó, mosógép, mosogatógép, wc piszkálgatása. résen kell lennem, hogy a fürdőszoba ajtó zárva legyen, különben megcélozza a wc kefét.

sajnos a hordozás lassan véget ér, nem bírja a testem a megterhelést.

ahogy az elején írtam, a napirendünk - ami egyébként nem igazán volt eddig se - most végképp kiszámíthatatlan. a lakás romokban. ha elalszik kapkodok, azt se tudom, mibe kezdjek, és sokszor 10 perc után felsír és ennyi. nem szabad frusztrálnom magam tervekkel, ez most nem az az időszak. majd eljön az is, csak néha nehéz kivárni.

ami néha elszomorít, hogy az alkotás újra félbeszakadt, sajnos a napi kötelező teendők mellé nem fér be. most egy csokornyakkendőt varrok Simonnak a hétvégi esküvőre. és cikáznak bennem az ötletek, de nem lehet :(