estéink

nem is jöhetett volna jobbkor ez az evangélizációs hét. elhatároztuk, hogy megpróbálunk az egész héten részt venni, odaszánni az időnket és vasárnapot leszámítva - amikor a gyerekek próbáltak kibújni a lehetőség alól, hogy ők bizony nem akarnak jönni hétfőn - nem kérdés egyik este sem, hogy megyünk-e, mert mindannyian jól érezzük magunkat. és tényleg megtérül ez az Istennel töltött egy-egy óra. egészen más a hangulat. persze, most is bosszankodunk, fáradunk, de mégis máshogy. és ugyanúgy marad lecke a napközi utánra, és kicsit jobban megcsúszik az este, de minden nap sikerült a feladatok végére pontot tenni.
féltem ettől a héttől, de mégis kaptam hozzá erőt, békességet.
kétszer mi is segíthettünk a gyerekek közti szolgálatban, és Lukács is megszokhatja a babamegőrzőt, így talán könnyebb lesz neki vasárnaponként.

"Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." Az egész hét témája. szerintem elég beszédes, számomra mindenképp :)