végre

amióta újra babázok, most kezdtem el érezni, hogy bizonyos fokig monotonná váltak a napok. ehhez mondjuk hozzájárul az is, hogy nehezen mozdulok ki itthonról. pedig nagyon élvezem az anyukaságot, a házvezetőnő pozíciót már kevésbé :)
szóval az úgy van, hogy ha pár napig nem megyek utcára, csak a gyerekekért, akkor kifejezetten nyűg kitalálni, összeszedni, elindulni. aztán ha legyőzöm a kedvtelenséget, lustaságot, akkor olyan jó kirándulásokat teszünk. az a baj, hogy nem tudom belőni időben, h mennyi lesz egy túra, és mindig azt hiszem, hogy elmegy rá egy fél nap, pedig 1 óra alatt is rengeteg dolgot el tudok intézni, csak jól meg kell tervezni, ami nem mindig az erősségem.
pénteken például igen nagy kört sikerült megtenni, ráadásul gyönyörű őszi időben, posta, bevásárlás, csomagátvétel, piac, és még vonatnézés is volt a nyugatiban :) kár, hogy a csomagokat útközben nem veszi át vki és viszi haza, mert általában a csomagok mennyisége és tömege vet véget a kirándulásainknak.

péntek este sikerült elmenni T-vel is egy sétára a belvárosban. találtunk egy szuper helyet is, ahová egészen biztosan visszamegyünk. úgy kellett ez a kiruccanás már, mint egy falat kenyér. nagyon lecsökkent a minőségileg együtt töltött időnk, élveztem minden percét. bár színházban voltunk kétszer is ősszel - és nagy élmény volt - de beszélgetni nem igazán tudtunk, mert odarohantunk, majd haza. most végre beszélgetni is tudtunk.

nem tudom miért van az a téveszmém, hogy egy hétvége csak akkor lehet jó, ha előre tele rakjuk "jó programokkal", vagy itthon ülünk együtt boldogságban. nyilván ez is jó, de ez a hétvége nem ilyen volt, mégis szuper volt VÉGRE (erre utal a cím is) az utóbbi sűrű hétvégéi után tudtunk kicsit lazulni, spontán programokat szervezni együtt és külön. és nem voltam szétcincálva. szombaton délelőtt hugicámmal shoppingolhattam, délután pedig elmentünk együtt fagyizni, idén még utoljára. élveztük a gyönyörű időt, beszélgettünk, Lukács nevetgélt, szórakoztatta a járókelőket.

vasárnap délután Ádinak foci volt, így a fiúk felpattantak a biciklikre és kitekertek a ligetbe. kicsi lánycicámat pedig rövid győzködés után sikerült kimozdítani itthonról. Lukáccsal hármasban elmentünk a WAMP-ra. igazi csajos program volt, nézelődtünk, legalább háromszor körbementünk a vásáron, megnéztük élőben a Mankákat, és Viri kapott egy zsebtükröt, majd vettünk még egy csodaszép könyvet, amit rögtön végig kellett lapozgatni. vettünk még szürkemarha szalámikat a fiúknak, aminek hatalmas sikere volt itthon. a millenáris parkban még üldögéltünk kicsit, Lukács kölest majszolt, és mutogatta a kacsákat, meg a galambokat. Viri folyamatosan fecsegett én meg csak élveztem a semmittevést. Viri nagyon fel volt dobva a spontán közös időtöltéstől. még azt is mondta, hogy "Dóri sajnálhatja, hogy nem jött. nagyon jó buliból maradt ki!" :D

egyébként élvezem, hogy akárhányszor könyvek közelébe kerülünk, a gyerekek belevetik magukat a nézelődésbe, sok-sok könyvet ismerősként üdvözölnek, miután kedves anyukájukban tombol a birtoklási vágy, ha könyvekről van szó, így szinte saját gyerekkönyvtárunk van. nincs is olyan ünnep, amikor nincs könyv ajándék is. csak azt sajnálom, hogy mostanában a közös esti mesélések elmaradoznak a sok tennivaló és a család fáradtsági szintje miatt. de tegnap még ez is sikerült. Simon, Ádi és T. is olvasott egy-egy mesét, amíg meghámoztam egy nagy tálca almát.

ja, igen, kaja. sokat sütünk-főzünk. a hétvégi termés tárkonyos pulykaraguleves, rizottó, almáspite, kacsazsír és tepertő. bár sokat szenvedek a kaják kitalálásától, a héten egész jókat sikerült letenni a vacsoraasztalra.