a cél egy dvd átvétele volt a Váci utcában. többszöri újratervezés fejben, hogy melyik útvonalon menjünk, mit ejtsünk még útba, stb. végül kisföldalattiztunk a Vörösmarty térre. múlt pénteken este arra sétáltunk és olyan hangulatos. most is csak vigyorogtam, miközben toltam a babakocsit.
Lukács nagyon élvezi a körülötte lévő nyüzsgő világot, mutogat, sikongat, szeret tömegközlekedni és cseppet sem fél. néha megállunk, leguggolok, megbeszéljük, hogy mire mutogat. galambok, szökőkutak, babakocsik, gyerekek.
beugrottunk néhány üzletbe is, és ahogy meghallja a zenét, már táncol is :)
megmutattam a Philanthia mesés kirakatát is, ami már karácsonyt idéz. közben nagyon sajnáltam, hogy a nagyoknak a napköziben kell aszalódni, mert hihetetlenül csodás volt az idő és ebbe a boltba tuti bementünk volna körülnézni.
rengeteg a turista, az éttermek teraszai dugig emberrel, és azok az illatok. még jó, hogy ettem, mielőtt elindultunk. ráérősen nézelődtem, büszkén. gyönyörű a város.
örömmel nyugtázom, hogy mióta utoljára közlekedtem sokat babakocsival, sokat javult a helyzet. nem is tudom, mikor kellett utoljára lecipelnem aluljáróba a kocsit. rengeteg új zebra lett, így a Váci utcán is lazán végigsuhantunk.
A Fővám téren majszoltunk egy kis sült krumplit, majd átsétáltunk a kedvenc hidamon és megcéloztuk a Műegyetem K épület parkját. itt újra sopánkodtam egy kicsit magamban, hogy bár itt lennének a többiek, meg miért nem hoztam fotógépet. megjegyzem, Lukács itt kezdett először nyűglődni, hogy vegyem ki a kocsiból.
lassan megérkeztünk T munkahelyére és autóba pattantunk, hogy hazaérve mehessünk a nagyokért.
tervezésben gyenge vagyok, de spontán bármikor végigjárom fél Budapestet. itthon aztán jött a fekete leves. egyébként a fiatalúr épp fogat növeszt, liláskék árnyalatban pompázik az ínye, estére meg is érkezett egy erős fájdalomhullám :(

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése