2015. május 26., kedd

megvaaaaaaaaan :))))

Ádám kapott egy sim kártyát az egyik régi telefonunkba. hónapok óta rágta a fülünket, hogy szeretne egyedül hazajárni. ennek feltétele volt, hogy legyen telefonja, amiről hazaszól, hogy elindult.
nagy volt a boldogság, saját szám, önállóság. számot is cserélt a család nagy részével. osztálykirándulásról küldözgette az sms-t és mms-t rendületlenül, és esténként felhívott.
a boldogság kb. másfél hétig tartott. aztán csönd. nekem 3 nap után esett le, hogy miért nem mondja, hogy hazajönne egyedül.eltűnt a telefon. de azt se tuduk, hogy elhagyta, ellopták, itthon tűnt el (esetleg Lukács eldugta, vagy kidobta a kukába, mert ez előfordul mostanában). jajjj, de morcos voltam, napokig kerestem a lakás összes zugában, mindent felforgattam, de semmi. közben az ember próbálja nem meggyanúsítani a gyerekét, hisz lehet, hogy tényleg nem az Ő hibájából tűnt el.
rácsörögtünk, de ki volt kapcsolva.
és főleg az volt a bosszantó, hogy így ugrott a hazajárás, ami nekünk nagy könnyebbség volt, mert Ádinak rendszeresen 5-ig, illetve fél 7-ig tartottak az edzések, az ikrek viszont 4-kor végeznek, így oda-vissza rohangálás a délután. nyilván a telefon is érték, de még jó, hogy nem vadi újat vettünk.
persze kiderült, hogy néhány osztálytárs is beszólt, hogy gagyi a telefonja... pfffff, negyedikben már mindenkinek okostelefonja van. hát agyam eldobom, komolyan.
na itt gynús lett, hogy esetleg nem véletlenül tűnt el az a mobil.
néha rákérdeztünk a portán, tanáriban, hátha leadta valaki, de semmi.

éééééééés, ma reggel sms-t kaptam Áditól. húúúúúúú, majd kiugrottam a bőrömből. arra gondoltam, mennyire örülhet most. megoldódott a rejtély. Simon vette észre az autóban, becsúszva valahová.
megszégyenültem, megint kevés volt a hitem. jó lecke volt.

persze a gyerekek egyik nap telefon és mindenféle előzetes megbeszélés nélkül is megoldották a hazajövetelt.szerdánként fazekas szakkörre járnak mindhárman, ami napközi után van és 6-ig tart. negyed 6-kor épp kávéztunk T-val, amikor bepittyent a kaputelefon, bejött valaki. néztünk egymásra, hisz nem vártunk senkit, csak estére beszéltük meg G-val.egyszer csak berobog a 3 gyerek, hogy megjöttünk. kiderült, hogy elmaradt a szakkör, ezért megbeszélték hárman, hogy játszanak egy órát az iskolaudvaron, majd Ádi összeszedte a csapatot és hazasétáltak. nagyon meglepődtünk, de büszkék is voltunk, hogy már ilyen jól megoldják a váratlan helyzetet.

2 megjegyzés:

norico írta...

Agi, szerintem gyakoroljatok meg (akar szerepjatek formajaban) ilyen varatlan helyzetet. Hogyan kell viselkedni, ha lemerül a telefon vagy hirtelen elromlik. Hiszen az hogy _van_ önmagaban nem eletbiztositas. Ne akkor szembesüljön egy latszolag megoldhatatlan problemaval, mikor eppen benne van.

Korabban en is inkabb annak a hive voltam, hogy majd en vigyazok rajuk. De Izi a nagy önallosag hive. Es en tudom, hogy ö nem tud különbözö helyzeteket helyesen megitelni. Ezert nalunk az ilyesmi szinte naponta beszedtema.

napsütötte írta...

szerintem is kell ezekre készülni. mi is sokat beszélgettünk vele a veszélyekről, mire kell figyelni, hogyan lehet segítséget kérni, stb.
és már volt is olyan szituáció, hogy meg kellett oldania, és nagyon talpraesett volt (visszahozta egy szülő focimeccsről, majd kirakta a megbeszélt helyen, de nem győződött meg róla, hogy ott vagyunk e, hanem elment; Ádi meg várt egy kicsit, majd hazajött. mondjuk ismert útvonal volt)
nagyon nehéz ez az önállósdi. benne megbízom, a világban nem :(