sport = énidő

T-vel mindketten beütemeztük a sportot a heti feladataink közé. Ő már régebben is járt focizni hétfő esténként az ifisekkel, de egy sérülés miatt félbemaradt. közben jött a derék és hátfájás, annak ellenére, hogy vettünk jó ágyat és jó matracot. hiába, ez jobb már nem lesz magától.
pár éve volt már gond a gerincemmel, akkor pár hónapig jártam gyógytornára. nagyon jó volt, de lejárt a bérlet és nem folytattam.
mikor megszületett Lukács, már számítottam rá, hogy újra gond lesz. ráadásul a hasfalam is tropa. mi kell még?! jah, és a hordozás.
elkezdett zsibbadni itt-ott, fáj, sajog, nem jó, fáradok, ingerült vagyok. voltam neurológusnál, MRI-n, láttak dolgokat, tornázzak.
nyáron panaszkodtam az egyik ifis lánynak, aki elkezdte rágni a fülemet, hogy menjek Vele és próbáljam ki a pilatest. októberre rá is vettem magam és nagyon tetszett. persze majd meghaltam az első órákon és az utána lévő napokon olyan voltam, mint akit jól megvertem, minden porcikám fájt. de 2 hónap után már kifejezetten élveztem, kezdtem összehangolni a dolgokat. azóta is járok, kötelezem magam, mert ha kimarad, rögtön jön a derékfájás. sajnos heti geynél többször képtelenség eljutni, de én most ennek is nagyon örülök. erre a 2 órára kiszakadok a mókuskerékből. egyedül közlekedem, nem házimunkázok, nem ellenőrzök házit, nem zsong a fejem, hogy egyszerre 3 embert kellene meghallgatnom ugyanabban az időben. (no nem mintha ezek nem lennének szórakoztatóak, de azért kell néha töltődni, hogy bírja az ember a tempót a család ügyes-bajos dolgaival.)

szóval T. teniszezik, én meg karbantartok és megelőzök. pilates, vagy gyerinctréning, épp amelyik nap jó. az edzőlány nagyon jó fej, tényleg kikapcsolódás az órája.
és amikor először sikerült felülni szabályosan. húúúúú, az nagyon nagy siker és öröm. azóta mindenkit próbálok rávenni, hogy jöjjön :)