hullámvasút

pont olyan ez a hónap.

talán majd egyszer írok róla. néha magamat is nehezen viselem. 

néha napokig nehezemre esik kilépni a lakásból, máskor fél nap alatt elintézek egy csomó dolgot. 

zakatol bennem a sok ötlet, a sok tennivaló, a sürgős-fontos-nehogyelfelejtsem. 

egyik pillanatban elborít az aggodalom, máskor meg apró dolgok is feldobnak.

ma nagyon kellemesen csalódtam a hivatali ügyintézésben. nagyon kedves, emberséges ügyintézőnél sikerült elintéznem az igénybejelentést. komolyan mosolygósan jöttem ki. és egy fél éve is hasonlóak voltak a tapasztalataim másik hivatalban, pedig eddig nem ez volt az általános. mondjuk az ügyeiket intéző emberek meg néha kritikán aluliak sajnos...

rengeteget gyalogoltam ma (egyébként is alig szállok fel tömegközlekedésre), annyira, hogy tényleg elfáradtam a végére. hihetetlenül abszurd, hogy a város több pontján is gépfegyveres katonákba botlunk. és ez az utóbbi időben kezd gyakori lenni. tudom, hogy ez lassan már nem fura, hanem valóság, de mégis olyan volt, mintha egy filmben lennénk. 

Lulu 2 éves lett ma. mondatokban beszél és ragoz. szinte egyik hétről a másikra. nagyon érdekes hallani. és közlekedés mániás (miatta szoktunk trolizni, vagy metrózni, no meg mozgólépcsőzni). és szerelés mániás. a fúrógép a minden :D 

és nagyon szereti a tesóit, délután már be van sózva, hogy mikor jönnek haza. és a nagyok is elhalmozzák a szeretetükkel. 

majd folytatom..