mozi

múlt héten ölünkbe csöppent egy esti kimenő kettesben. legutóbb szilveszterkor moziztunk, akkor két filmet néztünk ki, de az egyik premier előtti vetítés volt 0 db elérhető jeggyel, a másik is csak matiné előadás, de azt végül elcsíptük (miközben egy -az utóbbi hetekben igen felkapott-filmről lebeszéltük magunkat). ez utóbbiról nemrég még elég negatív véleményt is hallottunk, ennek ellenére azt mondtuk, kap egy esélyt. mivel ritkán jutunk el moziba, próbálunk nagyon biztosra menni, de most kockáztattunk. hát hatalmas élmény volt, teljesen rabul ejtett, nem is akartam hogy vége legyen. nem akarom túlfényezni, mert valószínűleg az én lelkivilágomhoz illett, más meg húzza a száját, hogy mi ez a gagyiság. de annyira jól esett.

Virág a zongoravizsga óta teljesen belelkesült (decemberben abba akarta hagyni), állandóan gyakorol. így kapóra jött, hogy meséljek neki erről a filmről és meg is beszéltük, hogy megnézzük ketten. végül Nagyit is magunkkal vittük névnapi ajándékként. tök jó csajos program volt, Virinek is nagyon tetszett. szerintem nem most láttuk utoljára :)

***

hazaértünk, tettem-vettem, itt volt a hétvégén az egész családom, így a hírekre rá se pillantottam. estefelé jött egy e-mail, ami teljesen letaglózott. a gyülekezetből is volt valaki a buszon. milyen buszon? mi történt? csak kapkodtam a fejem, görgettem az e-maileket. fél éven belül másodszor érzem, mintha megszűnne minden körülöttem, snitt, és valahol máshol folytatjuk. hiszem, hogy minden okkal történik. emberi ésszel ugyan felfoghatatlan, ezért fölösleges miérteket keresni. megrendítő. mégis hálás vagyok, hogy van hitem, van kihez futni az ilyen kétségbeejtő helyzetekben, van közösség, aki ilyenkor még inkább összezár és vigasztal. nem kétségbeesem, hanem újra és újra megerősödöm. nem vagyok egyedül a próbákban.