február

mindegyik évszakot szeretem, főleg amikor elkezdődik. a színek, az illatok (igen, van illatuk is), fények, eső, dér, köd, szél és még hosszan lehetne sorolni.
örültem az ősznek, de a végén már alig vártam a telet. jött az advent, begubózás, a hideg sört felváltotta a forró tea, gyakrabban telt meg a lakás sütiillattal. a december sűrű volt és tele az ünnep izgalmával.
aztán új év. január, a visszarázódás hónapja: csak lassan, komótosan. úgyis hideg van, sötét van, a család felváltva beteg, itthon vagyunk. puzzle, filmek, könyvek. de a végére már elfáradunk, kellene már a napfény, hogy erőre kapjunk, hogy ne csak vánszorogjunk. és még itt ez az átmeneti február, ki kell bírni, mert utána jön a tavasz. és olyankor mindenki mosolygósabb, lendületesebb.

tegnap már langyos eső esett és ma délelőtt többször kisütött a nap. az ablakok kiábrándítóak voltak, olyan, amilyennek lennie kell egy hosszú tél után a szmogos belvárosban. nincsenek függönyeink. ilyenkor persze frusztrál a csúnya porréteg, a nap felkiáltójelet tesz az üvegekre. elő a lavórral.
azt hiszem hivatalosan is elindítottam az idei tavaszi szezont. lélekemelő a végeredmény. amint kész, jön egy kis záporféle, de nem vészes, alig pár csepp, gyorsan letörlöm.