hála 2

folytatom a sort. olyan jó, hogy alapból szeretek itthon lenni. amíg főállású anyaként voltam itthon, napokig elfoglaltam magam itthoni teendőkkel, illetve főzéssel és a varrással, amit félig hobbiként, félig munkaként tettem. Lulu oviba kísérése és közben a bevásárlás intézése elég is volt. aztán ha sok lett a lelkemnek a monoton házimunka, tettem egy-egy nagyobb sétát, vagy elmentem egy kiállításra, vagy a kedvenc turimba. most erről szó sem lehet, de sikerült átállítanom az agyam és tudatosítottam magamban, hogy ez most egy új szakasz, így nem érdemes hasonlítgatni az előzőhöz, mert mások a szabályok és lehetőségek, és most eszerint játszunk. így kevésbé lehangoló.
főzni eddig is mindennap főztem, maximum nem ekkora adagokat.
az egyetlen, ami nagyon más, hogy szinte sosincs csend, ez bizony néha nehéz. de ilyenkor arra gondolok, hogy legalább nem vagyok magányos. most olyan sokan szenvednek attól, hogy senki sincs körülöttük, akivel válthatnának pár szót.
szóval hálás vagyok, hogy itthon lehetek és nem töltünk időt utazással. és ezt az időt például társasozásra fordíthatjuk. amikor T. délután végez az aznapi munkával, kijön hozzánk és összetrombitáljuk azokat, akiknek épp nincs zeneórájuk, vagy tanulnivalójuk.
olyan jó volt ma délután Luluval játszani, megtanítottuk babozni :D