sport = énidő

T-vel mindketten beütemeztük a sportot a heti feladataink közé. Ő már régebben is járt focizni hétfő esténként az ifisekkel, de egy sérülés miatt félbemaradt. közben jött a derék és hátfájás, annak ellenére, hogy vettünk jó ágyat és jó matracot. hiába, ez jobb már nem lesz magától.
pár éve volt már gond a gerincemmel, akkor pár hónapig jártam gyógytornára. nagyon jó volt, de lejárt a bérlet és nem folytattam.
mikor megszületett Lukács, már számítottam rá, hogy újra gond lesz. ráadásul a hasfalam is tropa. mi kell még?! jah, és a hordozás.
elkezdett zsibbadni itt-ott, fáj, sajog, nem jó, fáradok, ingerült vagyok. voltam neurológusnál, MRI-n, láttak dolgokat, tornázzak.
nyáron panaszkodtam az egyik ifis lánynak, aki elkezdte rágni a fülemet, hogy menjek Vele és próbáljam ki a pilatest. októberre rá is vettem magam és nagyon tetszett. persze majd meghaltam az első órákon és az utána lévő napokon olyan voltam, mint akit jól megvertem, minden porcikám fájt. de 2 hónap után már kifejezetten élveztem, kezdtem összehangolni a dolgokat. azóta is járok, kötelezem magam, mert ha kimarad, rögtön jön a derékfájás. sajnos heti geynél többször képtelenség eljutni, de én most ennek is nagyon örülök. erre a 2 órára kiszakadok a mókuskerékből. egyedül közlekedem, nem házimunkázok, nem ellenőrzök házit, nem zsong a fejem, hogy egyszerre 3 embert kellene meghallgatnom ugyanabban az időben. (no nem mintha ezek nem lennének szórakoztatóak, de azért kell néha töltődni, hogy bírja az ember a tempót a család ügyes-bajos dolgaival.)

szóval T. teniszezik, én meg karbantartok és megelőzök. pilates, vagy gyerinctréning, épp amelyik nap jó. az edzőlány nagyon jó fej, tényleg kikapcsolódás az órája.
és amikor először sikerült felülni szabályosan. húúúúú, az nagyon nagy siker és öröm. azóta mindenkit próbálok rávenni, hogy jöjjön :)

beszédes

Lukács nagyon fogékony az aktív beszédre, folyamatosan újabb és újabb szavakat próbál utánozni és a dallama stimmel is :)

anya, apa volt az első, aztán a tesók neve: Ádá, Mon, (V)ijá, aapa (nagyapa)
a lámpa nála is hamar megvolt (ahogy a többieknél), de a kedvenc szó a ciciiiiii :D
általában az első szótagok mennek: ma (maci), pa (pancsi, fürdés), mo (motor), poo (porszívó), po (cipő), brümbrüm (autó), lele (zene; ilyenkor mutogat a cd-s magnóra, hogy hallgassunk zenét), Babóba (bogyó és babóca), szürcsölés (szomjas vagyok), tétta (tészta), ba (banán), hamma (ennivaló, éhes vagyok), pápá (mindenkinek integet az utcán, a pénztárosoknak meg addig köszön, míg vissza nem köszönnek)
a kutyákra igen érdekesen "ugat" (torokból morog - vava)
sajnos vannak kevésbé jó szavak: ha a nagyon piszkálják, vagy vmi nem tetszik Hágggyáááá!
egyre több keresztnevet is mond: Babó (Gabó), mama (keresztmama), Geegő, Titi, Pepe
 nagyon élvezem, hogy mennyire jól érti a hosszabb kérést is. megy és csinálja, beül a babakocsiba és kiabálja, hogy po-po, hozzam a cipőt, majd mondja, hogy bóbba (menjünk boltba)

és rengeteget énekel (magának is). kedvence a Bújj bújj itt megyek és a Cickom-cickom.
a Gryllus cd-t végig dúdolja, de az épp következő számot már elődúdolja. nagyon élvezi a zenét. az utcán csápol, ha elmegy mellettünk egy "rappelős" autó :D

váratlan fordulat

ma délután végre fogtam magunkat, kismotor be a babakocsiba és irány a régi kedvenc játszóterünk, (amit állítólag felújítás miatt egy időre lezártak a közelmúltban).
sajnos most sokkal inkább nehezemre esik az efféle időtöltés, mint régen a három kicsi mellett, mert most rengeteg időt rabol el és sajnos nem végzi el más helyettem a napi rutinfeladatokat, míg én kedvemre homokozok :D
és most még inkább érzem, mekkora áldás volt a régi otthonunk hatalmas, zárt belső kertje, összeszokott társasággal. nem mondanám, hogy a belvárosi játszótereken annyira otthonosan érzem magam. fúúúú, de sznob lett ez a mondat :) nem sznob vagyok, csak kevésbé nyitott az ilyen szituációkban.
de visszakanyarodva a témához, elmentünk és felfedeztük. nem azért írok többes számot, mert kismamakörben ez a bejáratott, hanem mert tényleg, együtt. édesen homokozott, bár még zavarja, hogy ráragad a kezére. de egész belefeledkezik néha, majd körülnéz és kiabálja, hogy anya. és nem vesz észre, pedig ott vagyok pár méterre.
annyira kellemes volt az idő is, normális gyerekek, anyukák, nagymamák voltak, hogy gondoltam elszaladunk a nagyokért és visszajövünk együtt. úgyis olyan ritkán tudnak suli után pörögni, mert mindig az a fránya lecke... így is lett, visszajöttünk. apa is csatlakozott. fiúk elmentek focizni, Virág bóklászott, mi meg Lukács két oldalán beszélgettünk. konkrétan fél méterre mindkettőnktől megbillent, apa utánakapott, de kicsúszott a kis keze és hanyatt esett a betonra, kopp. nem esett magasról, de valahogy olyan szerencsétlenül történt az egész. felállítottam és rögtön láttam, hogy nem bír megállni a lábán, majd visítva megáll, elindul, mint egy erősen ittas személy. huhh, megállt bennem az ütő. 3 perc alatt összekaptuk a csapatot és irány hazafelé, közben hívtam a rendelőt és a dokinénit, de nem vette fel senki. végül irány az ügyeletes sebészet. G és J hipersebességgel száguldottak át, amikor riasztottuk őket, hogy jönni kéne vigyázni a nagyokra.
kivártuk a sorunkat, néha mutogatta a fejét, nem engedte, hogy simogassam a tarkóját amin éreztem egy pici puklit. a rendelőben is kóválygott, de már jóval enyhébben. röntgen. nincs semmi komoly baj. agyrázkódás. jöhettünk haza.

egyszerűen fél másodperc alatt rendeződik át minden. ki gondolta volna, hogy így alakul az esténk. nagyon hálás vagyok, hogy ennyivel megúsztuk.

viszlát szürkeség, helló tavaszi napsütés

fúúúúú, már kezdtem egyre befordultabb lenni, azt meg minek írjam, vn épp elég negatívum a világhálón.
az elmúlt négy nap végre feltöltött élménnyel, alig voltunk itthon. sok-sok kilométer a lábunkban, piknik, jókedv, főzésmentes napok.

csütörtökön meglepiből felhívott D. hugi, hogy fél nap szabira jön, menjünk csavarogni. végül csak turiztunk egyet és tettünk egy kört a közelben.

pénteken bementünk az egyetemre, majd beugrottunk Jucihoz (Nemruci) és megmutattuk a legifjabbat :) utána sétáltunk a rakparton és újra egy turiban kötöttünk ki. de Lukács szétoffolta, úgyhogy néhány kincs beszerzése után hazajöttünk, de vacsi után újra útrakeltünk és egy rövidre tervezett sétából másfél órás túra lett, 9 után értünk haza.

szombaton T-nak egész napos programja volt, így törtem a fejem, hogy mit csináljunk, hogy ne itthon őrüljünk meg a gyerekekkel. G és J örömmel fogadták meghívásunkat egy közös piknikre. Virággal készítettünk egy remek bőségkosarat. szendvicsekkel, mindenféle friss zöldségekkel, savanyúsággal, gyümölcsökkel, vittünk, vizet meg szörpöt, mogyorót, kekszet, csokit, gumicukrot :D felfedeztük a 8. kerületben azt a környéket, ahol lakást keresnek. voltunk a grundon, ami eszméletlenül jó hely, fagyiztunk a Corvin sétányon, voltunk a Horváth Mihály téren és volt pléden fekvős dumcsizás a múzeum kertben. a gyerekek közben jót fociztak és frizbiztek.
késő délután csatlakozott hozzánk T. és ezután jött a cipővásárlás a decathlonban, ami mondjuk egy agyrém, főleg, hogy elég sok családnak jutott eszébe beszerezni a tavaszi cipőt. de sikerrel jártunk és utána nyugodtan megvacsiztunk az ikeában, ami előzetes számításainkkal ellentétben igazán kellemes volt. fél 10-re értünk haza :)

vasárnap templom után rollerre pattantak a nagyok és elmentünk az indiaiba ebédelni :) igazán családias kis hely, harmadszor voltunk, de már ismerősként fogadnak. a gyerekek is egész jól ettek, a naan mindenkinek kedvenc. innen átsétáltunk a Szabadság téri parkba, majd némi játszóterezés, focizás, kávézás után továbbmentünk az Olimpia parkba. na itt dugig volt a játszótér, de számítottunk is rá. innen hazagyalogoltunk, végül kb. 8-9 km-rel zártuk a napot.

Lukács is nagyon élvezi a jövés-menést, ő is totyog néha, aztán vissza a babakocsiba és gurulunk tovább.

nagyon jó ez a belvárosi lét, csak bedobunk egy üveg vizet meg egy labdát a babakocsiba és felfedezzük a pesti utcákat, parkokat.

advent

"A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe." Példabeszédek 15,15.

kedves időszakom az advent, bár ez az év egyik legsűrűbb hónapja is egyben. persze legtöbbször mi tesszük azzá, aztán csodálkozunk, hogy a lényeg elvész a sok lényegtelen között. zavar, hogy üzletág lett az ünnep. igen, minket is elkap az ajándékozási láz, bár egyre kevésbé tudok lelkesedni. a legutóbbi páros körön például megfogalmazódott többünkben, hogy már igazi meglepetést szinte lehetetlen adni. sőt, bármit, hisz sokkal több dolgunk van, mint amire szükségünk van. és akkor hegyre halmot?!

elkanyarodtam. szóval felfokozott hetek vannak mögöttünk és előttünk. mi már előre figyelmeztettük egymást, hogy figyeljünk oda egymásra és magunkra is. ne engedjük, hogy bekússzon a békétlenség. persze a fáradtság, a tennivalók tengere, a gyerekek meg-megtörik a pátoszt néha :)

mai morzsa. toltam a babakocsit szakadó esőben, egyik kezemben pedig az esernyővel zsonglőrködtem és eszembe jutott, hogy milyen jó, mert ez az idő a legalkalmasabb, hogy tisztára mossa a kocsi kerekét, ami bizony sokszor "csapdára fut" a kerület utcáin. 

hát így lehet ünnep. ennyitől is. vagy egy mosolygós pénztárostól, aki búcsúzóul "szép napot" kíván. 

gyűjteni kell ezeket a pillanatokat, a rosszakat pedig törölni, amint bekúsznak a gondolatainkba.

nosztalgia

Norico bejegyzése számtalanszor eszembe jut: "nagyon jó dolga lesz világ életében ennek a kisfiúnak! milyen csodálatos helyre érkezett!"

sokszor fordítva érzem, nagyon jó nekünk, hogy ide érkezett.

mindenki élvezi a "babázást". a nagytesók is agyonpuszilgatják, a nagyszülők is élvezik, hogy újra kisbaba van a családban.

drága kicsi Lukácsunk 1 éves lett. számomra ez most hihetetlen, elrepült egy év. szó szerint. csak kapkodom a fejem. nagyon elevenen él még bennem a tavalyi november. jó volt újra felidézni, átélni. mennyi változott, mennyi mindent tud és ért már.
annyi vidámságot hoz a napjaimba, felvidít, ha rossz kedvem van. vidám, huncut, bújós, négyfogú, zenebolond, beszédes is, ha hagyjuk szóhoz jutni. élvezi a nyüzsgést, amiből bőven kijut neki is.

hétköznapok sűrűjében

annyi dolog van. le kellene jegyezni, de nincs rá idő. néha bosszant, néha frusztrál, de nem akarom teljesen kifacsarni magam. az utóbbi hetekben mindenki fáradtabb lett. szokásos őszi menetrend.

hétvégéink, otthonunk tele :) unatkozni nincs idő.

most csak egy gyors memo. mai előadáson kaptam tippet. ha gép elé kerülök, valami értelmessel töltsem az időt. remélem lesz idő elolvasgatni: krisztamami.wordpress.com