sok

vannak időszakok, amikor erősen feszegetjük a határainkat, próbálunk minden napot csúcsra járatni, beleszuszakolni millió dolgot abba a kevéske 24 órába, amiből egy nap áll. aztán kipukkanunk. kudarc. szégyen. elfelejteni fontos dolgokat, találkozót, amit ráadásul én javasoltam, megbántani és megbántva lenni. tanítást kapni és pont az ellenkezőjét csinálni. és közben tudni, hogy ez így gáz. ááááááállj már meg ember, hülye vagy?!

évkezdés, szokásos őrület. előre tudjuk, még készülünk is rá, amivel tudunk. aztán jön és leterít. csorognak a hetek, a fáradtság már hatványozódik. néha elszaladnék jó messzire, hogy aztán mosolygósan visszajöhessek. és csak nevetnék, mert NEVETNI jó.

jön egy újabb hét. zsúfolt lesz, csak úgy, mint az előző 3-4. és jó lenne nem csak kibírni, hanem élvezni is.

                                                                     ***

kicsit konkrétabban - meglehetősen kontrasztos volt a hétvége.
szombaton szuper előadást hallgathattam a női csendesnapon az "otthon melegé"-ről. rajtam múlik. igen. és elbukok újra és újra. ha nem figyelek oda a töltekezésre. és akkor meglehetősen rossz reklám vagyok Istennek.
szombat délután leánybúcsú. a végén buli keresés. rá kell jönnöm, hogy rémesen távol áll tőlem a belvárosi éjszaka. éjfélkor Lukács hazaszólít és én boldogan bújok oda a kismanóhoz és érzem az otthon biztonságát.
vasárnap szolgálat a kisoviban, 19 kisovis megszelidítése a feladat. sikerül, élvezzük és rettenetesen elfáradunk a végére. és persze a délutánban már nem sikerül visszafogni a mérhetetlen fáradtság okozta feszültséget.

most újra erőt kell meríteni és nekivágni a hétnek. van még hova fejlődni :)