kaptam..

.. a táborban.

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen – szavakkal vagy szavak nélkül – egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

csendre vágyom

mozgalmas nyarunk volt. szeretnék róla egy összefoglalót, de ahhoz szükségem lenne egy kis magányra, csöndre, ingerszegény órákra. most nem hallom a saját gondolataimat.
tegnap elkezdtük összekészíteni az iskolai pakkot. pár nap múlva lesz három felsősünk, izgalmas év lesz.

ma megláttam egy hirdetést, miszerint októberi jegyeket kezd értékesíteni az egyik belvárosi színház. egy színpompás, ködös erdő van a háttérben és meg rögtön vágyni kezdtem az őszt, amit nagyon szeretek. azzal együtt, hogy a szeptember eleje általában egy agyrém, de utána beáll a rend.

már a munkában is gyönyörű őszi színekkel dolgozom :) jó volt a szünidő, de éppen elég is, jó lesz már valami más.

holnaptól szünidő

Nem akarok fogadalmakat tenni, hogy ezen a nyáron mit fogok másképp csinálni, mint eddig. Semmi értelme, csak frusztrálna. Májusban egyszer elkapott egy pillanatnyi pánik, hogy néhány hét és 0-24-ben itthon lesznek a gyerekek. Annak ellenére kezdtem el aggódni, hogy már márciustól jöttek a jobbnál jobb tábori lehetőségek és mindenki megy legalább két helyre különböző kombinációkban. tehát a helyzet nem is olyan kétségbeejtő. Egyedül Lulu lesz itthon sokat, néha nagyizik majd kicsit.
Két hete összeállítottam a nyári naptárat is, így még inkább átlátom a logisztikát és az üresjáratokat.

Már csak a megfelelő hozzáállást kell magamba szippantani és persze szövetséget kötni a gyerekekkel, hogy kölcsönösen próbáljuk segíteni egymást és akkor egész vidám nyarunk lehet sok élménnyel és mókázással.

Néhány dolgot azért nem árt szem előtt tartani:

• főzni kell, de nem mindenáron minden nap, illetve a gyerekeket is be lehet vonni
• nem érdemes fölösleges apróságokon bepörögni! kupi van, kupi lesz, néha majd rendet rakunk :) 
• hagyni kell a gyerekeknek, hogy az egymás közötti konfliktusokat oldják meg egymás között :) (no ebben nem vagyok túl erős)
• össze kell szednem sok jó filmet, mert a nagyokkal szuper lazulós estéket lehet már tartani. ja és pop corn-t venni egy raklappal :D
• akármennyire is utálom a játszóterezést, szükség lesz rá, hogy a három fiú kimozogja magát és addig sem kütyüznek
• a délutáni alvás hasznos, de ha nem jön össze, holnap újra próbálkozunk
• az eddig kialakított napirendet jobb ha elfelejtem, semmi nem úgy lesz
• ki kell alakítanunk valamilyen rendszert a telefonozás, wii és egyéb kütyüzős időtöltésre
• olvashatnánk többet
• van némi remény a saját hobbira is, de jobb számolni vele, hogy kevés idő jut majd rá

biztosan lesz még kiegészítés, de kezdetnek ennyi is bőven elég. 

újabb vers

Tegnap kaptuk, és megint nagyon eltalált. 

Túrmezei Erzsébet:

A legnehezebb kérés

"Legyen meg a Te akaratod!“ 
Ha elkerülnek gondok, bánatok, 
könnyű kimondani. De ha nehéz 
órák jönnek, s az öröm ködbe vész? 
Ha a szív vérzik, a lélek zokog, 
ha éjszakának tűnnek nappalok, 
eltördelni mégis a mondatot, 
hogy "legyen meg a te akaratod!“? 
  
Inkább sikoltanék: "Atyám, ne, ne! 
Miért kell ennek így történnie? !“ 
Szívem keserű lázadásba jut, 
ha érthetetlen előtte az út. 
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket: 
"Én Istenem, hát ez a szeretet? !“ 
  
Aztán elcsitul: "Bocsáss meg, Atyám! 
Te szeretsz engem híven, igazán. 
Kínban vergődő szívvel is tudom: 
Te vezetsz engem a legjobb úton. 
Ellenemre is véghezviheted, 
de szívem attól nem lesz csendesebb. 
Taníts meg hát szívből kiáltani 
ne csak szájjal, de szívvel mondani: 
"Ahogy te akarod, ne ahogy én!- 
A békesség csak így lesz az enyém. 
  
Lehet az út tövises, meredek, 
amerre vezetsz, bátran mehetek. 
S mindennapi kérésem az marad: 
"Add, hogy csupán Téged kívánjalak!- 
  
"Legyen akaratod-, ha nap nevet. 
"Legyen akaratod-, ha éj temet. 
Legyen most és mindörökké! Igen! 
Fogd meg a kezem, fogadd el a szívem! 
Ha utam célját el is takarod: 
Hiszek! Legyen ahogy Te akarod!

könyvek

írnom kell majd a könyvekről. újra olvasok. jönnek elém és én falom őket. annyira jó belemerülni egy-egy történetbe, élni a szereplők életét, együtt venni még a levegőt is. már olyan rég vágytam rá, hogy visszatérjenek. hogy legyen erőm. legyen időm. legyen kedvem.

hétvége összegzése

A hétvégén elutaztunk kettesben egy elcsendesedős hétvégére néhány gyülekezeti házaspárral. Igazi töltődés volt. A helyszín is csodás volt, a Ciszterci Nővérek Monostorában Kismaroson. 
Az alábbi vers összefoglalja, mi mindenről gondolkodtunk közösen :)


Túrmezei Erzsébet: A minden, az minden!

Minden gondomat reád vethetem.
Nemcsak az apró-cseprő gondokat,
a legnagyobbat is.

Nemcsak a nagyokat, nehezeket,
a legkisebbet is!

Mert a minden, az minden!

És minden lehetséges, ha hiszek.
Lehetetlen, megoldhatatlan,
elérhetetlen nincsen!

Mert a minden, az minden!

És Tebenned mindenre van erőm.
Mindenre, sokra, kevésre,
szűkölködésre és bővölködésre...
testvérek terhét vállamra vennem,
Teeléd vinnem!

Mert a minden, az minden!

S mindenért hálát adhatok.
Derűs napok, borús napok,
örömök, szenvedések...

Minden szereteted fénye ragyog.
Mindet azért adod,

hogy cél felé segítsen.

Mindért hálaéneket mondhatok.
Mert a minden, az minden!

február

mindegyik évszakot szeretem, főleg amikor elkezdődik. a színek, az illatok (igen, van illatuk is), fények, eső, dér, köd, szél és még hosszan lehetne sorolni.
örültem az ősznek, de a végén már alig vártam a telet. jött az advent, begubózás, a hideg sört felváltotta a forró tea, gyakrabban telt meg a lakás sütiillattal. a december sűrű volt és tele az ünnep izgalmával.
aztán új év. január, a visszarázódás hónapja: csak lassan, komótosan. úgyis hideg van, sötét van, a család felváltva beteg, itthon vagyunk. puzzle, filmek, könyvek. de a végére már elfáradunk, kellene már a napfény, hogy erőre kapjunk, hogy ne csak vánszorogjunk. és még itt ez az átmeneti február, ki kell bírni, mert utána jön a tavasz. és olyankor mindenki mosolygósabb, lendületesebb.

tegnap már langyos eső esett és ma délelőtt többször kisütött a nap. az ablakok kiábrándítóak voltak, olyan, amilyennek lennie kell egy hosszú tél után a szmogos belvárosban. nincsenek függönyeink. ilyenkor persze frusztrál a csúnya porréteg, a nap felkiáltójelet tesz az üvegekre. elő a lavórral.
azt hiszem hivatalosan is elindítottam az idei tavaszi szezont. lélekemelő a végeredmény. amint kész, jön egy kis záporféle, de nem vészes, alig pár csepp, gyorsan letörlöm.