hála 6

a karantén fejleszti a kreativitást :) írtam már, hogy szeretünk társasozni. nem csak mi hatan, hanem a tágabb család is, ezért ha hazamegyünk a szüleinkhez, tesókhoz, akkor esténként is nagy társaspartikat csapunk. most ezek is nagyon hiányoznak, ezért úgy döntöttünk, keresünk online lehetőséget. van is egy szuper oldal, ahol egy asztalnál több helyről tudunk játszani, miközben beszélgethetünk is. így szoktunk időről időre solo-zni.
kedvenc játékaink közül egyet nem találtunk ezen az oldalon, ezért tovább agyaltunk. és jelentem, sikerrel vettük az akadályt, leteszteltük a saját fejlesztésű skype activity-t :D nagyon jó móka volt.

szintén nagy kedvenc nálunk a szabaduló szoba. találtunk is online verziót. de ebből a játékformából nincs sok lehetőség a neten, ezért beszereztünk néhány itthon játszható szabadulós, rejtvényfejtős társast. szuper csapatépítő program.

hála 5

pár hónapja egészen más terveim voltak erre a napra, de nem búsulok, hogy más lett.
Lulu megajándékozott egy 6 órás ébresztővel.
T. és Simi elintézték a heti nagy bevásárlást. közös főzés, közös ebéd, majd T. és Viri elkészítették a palacsintatortát (erre már olyan régóta vágyom). délután még dolgozni is tudtam kicsit.
vacsira rendeltünk finom pad thai-t, ami a legnagyobb kedvencem (és hetek óta először nem kellett vacsit készíteni).
közben jöttek mentek a telefonok, üzenetek, videochat-ek számomra kedves emberektől.
kaptam egy szuper puzzle-t, jó kis karanténprogram :D
este folytattuk Luluval az erdő meséit a tábori ágyikóban összebújva (készített egy kis kuckót egy tábori kislámpával, ez az esti mesélős helyünk).
most meg várom, hogy kitaláljuk, mit társasozzunk. szóval jó kis nap volt.

hálás vagyok, mert idén is felhívott a Nagypapám, aki két nap múlva 98 éves lesz.

és szeretettel emlékezünk G. bácsira, aki épp egy éve hirtelen fejezte be földi pályáját :(( olyan sokszor emlegetjük.

hála 4

tegnap olyan későn jutottam volna az íráshoz, hogy inkább halasztottam, de ötletem volt, hogy mit írnék.
hálás vagyok a sütés-főzés lehetőségéért. ami azért is vicces, mert egy jó ideje inkább nyűgnek éltem meg. bár még nem írtam, de január 2. óta félállásban dolgozom (ezt majd egy külön posztban megírom), viszont a három nagyobb gyerekünk hazajár enni, így folyamatos stressz volt, hogy mikor és mit főzzek, hogy legyen mit az asztalra tenni nap mint nap. a mindennapos főzés egyetlen pozitívuma az volt, hogy így én is ettem rendesen, mert ha csak magamra kellett volna főzni, akkor tuti hagyom  az egészet.
egyébként nem a tevékenység esett nehezemre, hanem a kitalálás, bevásárlás. a fejem tele volt ötletekkel, de legtöbbször a hosszabb elkészítést igénylő dolgokat szerettem volna főzni, amire meg nem volt időm. ebből fakadóan mindig frusztrált ez a téma.
most viszont annyi mindenre jut idő, akár Luluval, akár T-val. tegnap pedig épp Ádámmal készítettünk csodás túrós batyukat (ez volt a házi feladat :D, mármint a főzés)

és ha már evés. az külön ajándék, hogy a család naponta háromszor ül le együtt enni, ami eddig csak este sikerült, illetve hétvégén.

hála 3

milyen gyakran mondogattuk, hogy mindig tele van az összes hétvégénk, alig tudunk "csak úgy" pihenni, vagy kirándulni.
pedig a tavalyi évben mi is megszerettük a túrázást, nyáron és ősszel is eljutottunk egy-egy erdei sétára. és most, hogy olyan monotonok a hétköznapok, levegőn akkor vagyunk, ha 2-3 óránként szellőztetünk, vagy leszaladunk a boltba, esetleg megyünk egy kört biciklivel, most még inkább vágyunk ki a természetbe.
egy hónapja minden szombaton elindulunk és szebbnél szebb helyeket fedezünk fel. van időnk rá. nem vár itthon halaszthatatlan feladat. egy-két szendvics, alma, víz és már indulhatunk is töltekezni. annyira csodálatos a teremtett világ, minden fűszál, toboz, zubogó patak. hosszan sorolhatnám. sokszor meg is állok túra közben és csak csendben szemlélődök, hallgatom a neszeket. hálás vagyok, hogy tehetjük.

szerettünk volna kertes házat, télen keresgettünk is hetekig, de végül nem vágtunk bele. most nem bánjuk, jól van ez így, hogy nem most kell lakáscserével küzdeni. persze nagyon jól jönne a kert ebben a karanténban, de így legalább ki kell szakadnunk a városból. a ház előtt bepattanunk az autóba és meg sem állunk valami távoli erdőig.

persze ez így csalás, hisz nem #maradjotthon kompatibilis, de a hétköznapokban nagyon komolyan vesszük, hogy itthon vagyunk mindannyian. ennyi kimozdulás pedig kell a testünknek és a lelkünknek is. és igyekszünk olyan helyre menni, ahol nem találkozunk sok emberrel.

hála 2

folytatom a sort. olyan jó, hogy alapból szeretek itthon lenni. amíg főállású anyaként voltam itthon, napokig elfoglaltam magam itthoni teendőkkel, illetve főzéssel és a varrással, amit félig hobbiként, félig munkaként tettem. Lulu oviba kísérése és közben a bevásárlás intézése elég is volt. aztán ha sok lett a lelkemnek a monoton házimunka, tettem egy-egy nagyobb sétát, vagy elmentem egy kiállításra, vagy a kedvenc turimba. most erről szó sem lehet, de sikerült átállítanom az agyam és tudatosítottam magamban, hogy ez most egy új szakasz, így nem érdemes hasonlítgatni az előzőhöz, mert mások a szabályok és lehetőségek, és most eszerint játszunk. így kevésbé lehangoló.
főzni eddig is mindennap főztem, maximum nem ekkora adagokat.
az egyetlen, ami nagyon más, hogy szinte sosincs csend, ez bizony néha nehéz. de ilyenkor arra gondolok, hogy legalább nem vagyok magányos. most olyan sokan szenvednek attól, hogy senki sincs körülöttük, akivel válthatnának pár szót.
szóval hálás vagyok, hogy itthon lehetek és nem töltünk időt utazással. és ezt az időt például társasozásra fordíthatjuk. amikor T. délután végez az aznapi munkával, kijön hozzánk és összetrombitáljuk azokat, akiknek épp nincs zeneórájuk, vagy tanulnivalójuk.
olyan jó volt ma délután Luluval játszani, megtanítottuk babozni :D

szemlélet

sokféle embert hallok mostanában, most lehull néhány réteg és érdekesek a reakciók.  a sok panasz olyan, mint egy mocsár, csak húz egyre lejjebb. és bizony a gödör mélyéről minden fekete.
szerintem igenis felelősség a hozzáállásunk (is) ebben a helyzetben.
nyilván mindenkinek más a vérmérséklete, a világlátása, háttere. mégis lehet úgy dönteni, hogy próbáljunk most is az ajándékokra tekinteni inkább a nehézségek, hiányok, félelem helyett.
jó lenne mindennap megfogalmazni hálákat, hát megpróbálom.
az elmúlt három héten is sok-sok dologért adtam hálát, amit ez a helyzet szült, így már komplett listát írhatnék ma is, de nem a mennyiség most a lényeg, hanem az újabb és újabb napokhoz való derűs viszonyulás.
nem, én sem vigyorgok egész nap, de békességem van.

mai jóság: sikerült ma jót beszélgetni videóchaten a Kanadában élő unokatesómmal, ami olyan ritkán fordul elő. most erre is volt lehetőség :)

itthon

Épp ma harmadik hete, hogy itthon vagyok. Valamikor jó lenne írni a mindennapokról, mi minden történt velünk ebben a különös időszakban, hogyan kúszott be fokozatosan az életünkbe a 4 fal közé zárkózás.